Mi a mezei zsurló (508)?

A mezei zsurló (Equisetum arvense), népies nevén lófarkfű, az 508-as számot viseli, mégis különleges helyet foglal el: nem tartozik a hat komposztpreparátum (502–507) közé, és szűkebb értelemben nem is preparátum, hanem ápolószer. Teaként vagy főzetként a talajra és a növényekre permetezve a gombanyomás szabályozását szolgálja.

A preparátumnövényekkel ellentétben a zsurló nem virágos növény, hanem spórás növény — a páfrányok és a mohák rokona, „élő kövület” abból az időből, amikor rokonai fa magasságúra nőttek.

Előállítás

A teljes föld feletti, zöld növényt lehetőleg röviddel Szent Iván napja előtt, napos napon gyűjtik, és szellős árnyékban szárítják. Meg kell különböztetni az alkalmatlan mocsári és erdei zsurlótól: a mezei zsurlónál a szár szárcsomói közötti távolság rövidebb, mint az oldalhajtásoké.

Alkalmazás és hatás

Az alkalmazáshoz 200–300 gramm szárított növényt (vagy 1–1,5 kilogramm frisset) 10–20 liter vízben kb. egy órán át lassan főznek. Ennek öt-tízszázalékos hígítását ősszel, tavasszal és nyár közepén hektáronként mintegy 100 liter mennyiségben permetezik a talajra és a növényekre — megelőzésként és ismételten.

A biodinamikus felfogás szerint a zsurló magas kovatartalmának tulajdonítják, hogy fényerői révén visszaszorítja a túlzott gombanövekedést.

Gyakori kérdések a mezei zsurlóról

A mezei zsurló (508) komposztpreparátum?

Nem. Különleges helyet foglal el — a gombanyomás elleni ápolószer, nem komposztpreparátum és nem klasszikus preparátum.

Hogyan alkalmazzuk a mezei zsurlót?

Teaként vagy főzetként (megfőzve, majd hígítva) a talajra és a növényekre permetezve — megelőzésként, ismételten, ősszel, tavasszal és nyár közepén.

Mennyiségi táblázat:

Kert: 15g
Kisüzem: 125g
Gazdaság: 1,25kg
Nagyüzem: 7,5kg